Padló, lapostető

A vízszintes, leterheléssel, vagy mechanikusan rögzített hőszigetelések képezik a legegyszerűbb esetet. Ilyenkor az egy- és többrétegű fektetés egyaránt lehetséges. Az egyrétegű fektetés előnye a kevesebb élőmunka. Ez egy családi ház léptékénél nem kardinális kérdés, de több tízezer négyzetméter szigetelése esetén már költségtényező lehet. Kétrétegű fektetés esetén a második réteg fél tábla eltolásban, kötésben rakható, így az átmenő hézagok okozta hőhidak nem jelentkeznek. További előnye lehet ennek az eljárásnak, hogy a kereskedelemben aktuálisan kapható, tetszőleges vastagságú anyagokból lehet dolgozni. Ez különösen nagyobb vastagságok esetén előnyös, mivel ezeket a kereskedők a gyártótól rendelik meg, raktáron nem, vagy nem elégséges mennyiségben tartják.

Padlók lépéshang-szigetelése esetében gyakran nincs is más választásunk, mint a két rétegű fektetés. A technika fejlődésével egyre több kábel (klíma, internet, elektromos vezeték, stb.) hálózza be lakásunkat. Ezeket gyakran az emeletközi födémben kell elvezetni, ott, ahol a lépéshang-szigetelést is meg kell oldani. Mivel az akusztikai lemezeknek teljesen felületfolytonosnak kell lenni a kívánt hatás eléréséhez, ezért először a csövek vastagságával megegyező terhelhető, AT-N100 lemezt kell a nyers, szerkezeti födémre elhelyezni. Ebből aztán kézi szerszámmal könnyen ki lehet vágni a vezetékek helyét. Erre kerül a lépéshang-szigetelő lemez, majd a fólia terítés és a legalább 5 cm vastag beton után a terv szerinti padlóburkolat adja a megfelelő akusztikai csillapítást.

Talajon fekvő padló esetében viszont a fokozott hőszigetelési igény indokolhatja a két rétegű fektetést. Ilyenkor (ha nincsenek vezetékek) a sorrend megcserélődik, és a nagyobb szilárdságú terhelhető lemez kerül felülre, ezzel is védve az AT-L lemezeket a kivitelezési sérülésektől.

Homlokzat

A homlokzatokon korábban szóba sem került a két rétegű elhelyezés, de a hőszigetelés vastagságának növekedésével erre a lehetőségre is ki kell térni. A 4-5 cm-es vastag lemezek helyett ma már a 10, 12 vagy passzívházaknál akár a 30 cm vastag hőszigetelésre is lett kereslet. Itt is azzal kellett szembesülni, hogy a kereskedelemben raktáron nem tartott anyagok szállítási határideje a kivitelező számára túl hosszúnak bizonyult, így alternatív megoldásokra is szükség lehetett.

Technológiai akadálya nincsen a 20-40 cm vastag homlokzati hőszigetelő lemezek legyártásának (jelenleg a hazai rekord 38 cm), és az egy vastagabb, vagy a két vékonyabb lemezből összerakott hőszigetelés ára sem tér el, ha az összvastagság azonos. A kétrétegű szigetelés viszont költségesebb, mivel a hőszigetelő lemezek egymáshoz ragasztása többlet anyagköltséggel és munkadíjjal jár. Ha mégis több rétegben kell felhordani a hőszigetelést (amit például a homlokzati díszítő tagozatok rögzítése is indokolhat), a két réteg egymáshoz ragasztására a cement bázisú ragasztók (a legtöbb ragasztótapasz ilyen) nem alkalmazhatók. Mivel egyik felület sem nedvszívó, a ragasztó nehezen, vagy egyáltalán nem köt meg. Jól alkalmazhatók viszont a poliuretán bázisú ragasztók, melyek nedvesség jelenlétében kötnek. A kétrétegű homlokzatszigetelés technikai vagy jogi korlátairól a rendszergazdák adnak bővebb tájékoztatást.

Lábazaton, talajba kerülő szerkezetek esetén is a fentiek szerint kell eljárni.

Magastetőket ma már ritkán szigetelnek egy rétegben. Tetőink a jelenlegi, túl szigorúnak nem nevezhető hőtechnikai előírások szerint is 16-20 cm vastag hőszigetelést igényelnek. Magastetők esetében hagyományosan a szarufák közé helyezik a szigetelést, ez viszont a megszokott szarufa méretek mellett, teljesen kitöltött szarufaköz és páraáteresztő („lélegző”) külső fólia esetében sem nagyon lehet több, mint 15 cm. A többlet hőszigetelés kis költséggel elhelyezhető a belső oldalon a szarufákra keresztbe elhelyezett segéd lécváz közé, amivel a szerkezet hőhidasságát is csökkenthetjük.

Felújítások esetén, amikor a szarufák között 5-8 cm vastag hőszigetelést találunk, akár a három rétegű hőszigetelés is elképzelhető. A felülről megbontott tetőről az ellenléc és a cserépléc eltávolítása után a meglevő hőszigetelésre párazáró fóliát kell fektetni, majd kiegészítő, nem teherhordó hőszigetelést (pl.: Klemmfix®) helyezünk el, amivel egybefüggő, sík felületet tudunk kialakítani a szarufák felső, külső oldala mentén. Erre a felületre kell a nagy teherbírású, Manzárd Grafit® hőszigetelő táblákat elhelyezni. A páraáteresztő fólia elhelyezése után lehet az ellenlécet a hőszigetelésen keresztül a szarufákhoz rögzíteni, majd a cserépléc és a héjalás visszahelyezésével lehet a munkát befejezni.

Lapostető

Egyenes rétegrendű lapostetők a hőszigetelés rétegszámának tekintetében nem különböznek a padlóktól: lehetséges, esetenként még előnyös is a több rétegű fektetés. Más a helyzet a fordított rétegrend esetében. Ebben az esetben már az extrudált polisztirolhabok alkalmazását szabályozó MSZ 7574 szabvány is tiltja a két rétegű fektetést. Ennek természetesen megvan az épületfizikai oka. A fordított rétegrendű tetőknél alul, a teherhordó/lejtésképző rétegre kerül a vízszigetelés, melynek páraellenállása többnyire magas. A vízszigetelésre elhelyezett hőszigetelés a nedvességet ugyan nem veszi fel, de két rétegű fektetés esetében a két tábla között vízfilm tud kialakulni, ami egy második, külső párazáró réteget tud képezni. A két nagy páraellenállású réteg között kialakuló páranyomás viszont a nedvességet a zárt cellás extrudált polisztirolhabba is be tudja préselni, így a hőszigetelő anyag hővezetési tényezője le fog romlani. Ezért tetőnket akár Austrotherm XPS®-el, akár Zenit®-tel szigeteljük, fordított rétegrend esetében csak az egyrétegű fektetés elfogadható.